2008. február 2-3-án megrendezésre került Németországban Sindelfingenben a 13. Nemzetközi Gyerek Világkupa, ahol Zubánics Zsolt egy első egy második helyezést ért el és nyert egy koreai utazást is, melyre testvérével Zubánics Máriával utazott ki. 2008. március 20-án hajnalban elindultunk Frankrurtba, és délután meg is érkeztünk a frankfurti repülőtérhez. Délután 5-kor volt a gyülekező a többi nemzetiségű gyerekkel. Nem sokkal később megérkezett Park Soo-Nam nagymester, aki a kezébe vette azokat a dolgokat, amik esetleg még nem lennének elintézve és itt kaphattunk válaszokat azokra a kérdésekre is amik még nem lettek megbeszélve. Miután feladtuk a csomagjainkat, már csak mi következtünk. Kezdetét vette a rövid búcsúzás majd az annál hosszabb ideig tartó repülőút.
2008. március 21-én végre megérkeztünk délután fél 2-kor Korea repterére. A repülőút igen hosszú volt de megérte hisz egy igen csodálatos hét várt majd ránk egy nem mindennapi helyen! Miután felvettük csomagjainkat Park Soo-Nam nagymester és a Koreában élő Ree mester várt ránk kint a reptér várójában. Itt a gyerekeket és a felnőtteket külön busszal szállították be Szöulba. Minket a gyerekeket egy sportcsarnokba vittek, ahol kiosztották nekünk a névre szóló VIP belépő kártyákat, majd kisebb csoportokra osztva buszba ültettek minket és elvittek minket oda, ahol a fogadóink vártak ránk. Minden gyereket köztük engem is azon a Taekwondo Academya-n vártak ahol egy héten át lesznek majd az edzéseink, melynek neve Black Belt Club volt. Mikor megláttam a fogadóimat kicsit meglepődtem, de ugyanakkor nagyon boldog voltam hisz egy olyan családhoz kerültem, akik már nem gyerekek hanem felnőttek és a család 2 tagja ott dolgozott az Academya-n. A családban 3 lány testvér volt, akik közül az egyiknek a férje a főmester volt az Academya-n és egy 6 éves lányuk volt. A fogadóim meglepően kedvesek voltak velem hisz itt hazánkban nem szokás ennyire közvetlenül kezelni bárkit is akit még nem is láttunk előtte. Az Academya-n tanított három 18 éves fiú is, akik még aznap örömük jeléül tartottak egy kisebb bemutatót, ami nagyon vidám és hangulatos volt. Este megérkeztem a családi lakásba, ami nagyon szép és otthonos volt. Itt volt lehetőségem egy kicsit jobban megismerni a családot ahová kerültem és átadhattam nekik az ajándékomat amit magammal vittem Magyarországról.
2008. március 22. A mai napon megrendezésre került egy nemzetközi formagyakorlat és küzdelmi verseny, ahol mi is részt vettünk. Ezen a versenyen testvéremel, Zsoltival képviseltük ketten hazánkat Magyarországot. A versenyt egy hatalmas megnyitóval kezdték ahol jelen volt a Taekwondo elnöke és sok nagy nevű ember, akik a Taekwondo-ban nagyon eredményesek és tehetségesek is. Majd a megnyitót két népi előadás követte, amit koreai gyerekek mutattak be nekünk, talán a verseny csúcspontja az volt amikor a Koreai Tigrisek tartottak egy nagyon színvonalas és káprázatos bemutatót, amit az emberek egy hatalmas tapsviharral és ujjongással köszöntek meg. A verseny két napos volt az első nap a formagyakorlat került megrendezésre, ahol én is megmutathattam tudásomat. A versenyen a IV. helyezést értem el, amire nagyon büszke vagyok hisz nem akárhol vehettem részt egy versenyen, hanem Koreában. Zsolt pedig másnap indult a küzdelem kategóriában ahol III. helyezést ért el, melyre ő is nagyon büszke. Miután sikeresen szerepeltem a versenyen Glory a fogadó családom egyik lánytestvére elvitt engem a városba körülnézni, ahol nagyon jól éreztem magam és sok érdekes dolgot meg is tudtam a fővárosról Szöulról.
2008. március 23-án a három lány testvérrel együtt elmentünk Lotte World-be, melyet a 2. Disnaylandnak hívnak, hisz itt minden olyan dolog ami a mesekönyvekben van életre van keltve. Itt találkozhatunk Hamupipőkével, egy „veszélyes” és izgalmakkal teli hajókázás során Sinbaddal és ellenségeivel, Coloradoban lehetünk mint vadnyugati vadászok egy szimulátor segítségével és megismerkedhetünk Dél-Korea talán leggazdagabb és történelmekkel gazdag múzeumával is, ahol szintén sok érdekes és tradicionális dolgot láthatunk és olvashatunk Dél-Koreáról. A nap esti óráiban az egyik testvérnek Kathynak volt a születésnapja megtartva egy nagyon híres étteremben, amit TGI Friday’s-nak hívnak, itt jelen volt a család egész tagja és a 3 fiú is, akik a család nagyon jó barátai, hisz a főmester tanítványai és az Academya tanítói is egyben. Itt a köszöntés számomra igazán érdekes volt, mivel ott az ünnepelteket az étterem dolgozói énekelve köszöntik fel gitárkísérettel és legvégül egy közös képet készítenek az ünnepelttel és a családdal.
2008. március 23-24. Ezen a két napon én az Academya-n voltam, hisz a fogadóm egyik tagja Glory itt dolgozik, mint óvónő. (Igen ez elég érdekes volt számomra is, mert itt Koreában a Taekwondo az egy nagyon fontos és a legnépszerűbb sport, így már kis korukban is a szülők fontosnak tartják, hogy a gyerekeik megtanulják ezt a sportot, ezért minden helyen az óvoda és a Taekwondo Academya-k egy helyen vannak.) Az óvodában nagyon sok aranyos és elbűvölő gyerekkel találkoztam, akiket nagyon megszerettem és velük tudtam lenni . Itt láthattam ahogy a 3 fiatal mester tanítja Taekwondozni az egészen kicsi gyerekeket és részt vehettem a délután folyamán több mint 3 edzésen is amit ők hárman tartottak meg nekem. Az edzések nagyon jó hangulatban teltek. Sokat tanultam és tanítottak nekem ezalatt a néhány edzés alatt amin részt tudtam venni.
A legnagyobb élmény talán számomra az volt mikor a három fiatal mesterrel és az egyik fogadómmal Cindyvel az egyik este elmentünk bowlingozni. Ez hatalmas élmény volt számomra, mivel azelőtt még soha még kezembe sem fogtam a bowlinglabdát sem. Az első 3-4 körben elég ügyetlen voltam még de utána kezdtem belejönni, annyira hogy a legutolsó helyről sikerült feljönnöm a 3. helyre, magam után tudva a 3 fiúból kettőt! Ez az este talán a legnagyobb élmény volt számomra, hiszen jobban megismerhettük egymást és megtanultam bowlingozni is ami mellesleg nem egy könnyű sport, de tanulható.
2008. március 25. Ez a legutolsó nap amit a koreaiakkal eltöltöttem. A mai napon Cindyvel, a fő mesterrel (Boss master) a másik 4 nemzetiségű gyerekkel elmentünk a legszebb és az általam már nagyon rég várt helyre Kukkiwonba, a Taekwondo központjába. Itt megnéztük a múzeumot és betekinthettünk Kukkiwon belső falai közé, ahol épp verseny folyt. Kukkiwon után elmentünk egy hatalmas és csodaszép hegyre amit, Seongnamnak hívtak, ez a hely őrzi Dél-Korea legrégebbi és legszebb házait és várait, ami még a régi korból maradt fent. A nap második felében ismét edzéseken vehettünk részt, ami ismét nagyon jó és tanulságos volt számomra. Este a többi gyerekkel és két fogadómmal Kathy-vel és Gloryval elmentünk egy nagyon hangulatos helyre, ahol megvacsorázhattunk. Az estét mind a 4 gyerek és én egy helyen Kathynél és a férjénél, Boss mesterrel töltöttük, Cindyvel és a fiatal mesterekkel.
2008. március 27. Kora reggel ébresztettek minket, mivel reggel 8 órára ki kellet minket vinni Repülőtérre, ahol Ree mester és a többi gyerek várt minket, hogy együtt szálljon fel mindenki a repülőre, hogy visszatérhessünk Európába. De mielőtt elindultunk volna a repülő várója felé, kezdetét vette a fájdalmas búcsú, ami nem is volt annyira fájdalmas hiszen ha belegondolok sok jó embert ismerhettem meg és sokat tanulhattam tőlük. Ezalatt a rövid idő alatt egy életre szóló élménnyel gazdagon szállhatok fel arra a repülőre ami sok ezer km távol repít engem Koreától és attól a sok jó embertől, akik úgy hozzánőttek a szívemhez még ha egy kicsi időt is tölthettünk velük.

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata,
Villeroy & Boch Mo-i KFT., Honoritas KFT., Toht-hern KFT.,
Toyota Hódmezővásárhely, Bor-bár, SZEVIÉP ZRT., ALBAU-2001 KFT.,
Vincze bolt, N+V 2000 KFT., K-ART ÉPítő ZRT., Totál Szervíz és javító KFT., DÉLGÉP KFT., Nyilas KFT.

A HBSE Máté Taekwondo & Hapkido immáron negyedik alkalommal rendezte meg egy hetes edzőtáborát Battonyán. A tábor augusztus 11-17-ig tartott. A HBSE Taekwondo & Hapkido már a tábor megkezdése előtt lelkes előkészületben volt, főleg a tábor főszervezője Máté Gergő mester. Idén is számos Taekwondo-s érkezett Battonyára, nemcsak Hódmezővásárhelyről, hanem az ország más pontjaiból, mint például Pécsről, Békéscsabáról és Budapestről. Azt hiszem, nem kell, hogy mondjam milyen barátságokra tehet szert az ember egy-egy ilyen tábor alatt.
Idén is, mint minden évben a Battonyai Strandfürdő volt a szállásunk, ahol egy héten keresztül vehettük birtokunkba a medencéket, habár olyan nagy lubickolásokra nem nagyon került sor. Ennek nem az időjárás volt az oka, akár mennyire is meglepő, hisz az nagyon is kedvező volt, hanem az edzések. Talán nem is kell mondanom, hogy a napi háromszori edzés az épp eléggé leszívott bennünket, de természetesen attól volt egy-két éjszakai fürdőzés egy kis medencébe való dobálással fűszerezve és egy-két edzés előtti meleg vízben való újratöltődés.
A hétfői nap a tábor nyitásával kezdődött. Sokak számára nem volt új hely Battonya, hiszen már több éve visszajárnak. A szobák 8-10 ágyasak voltak, amelyek gyorsan megteltek gyerekzsivajjal. Az idei táborban a kisebbek sokkal többen voltak, mint a nagyobbak, de ez nem jelentett problémát, hiszen a nagyobbak a kisebbekkel nagyon jól elvoltak, mondhatni pótanyukák és apukák lettek egy hét erejéig.
Az első napon egy ráhangoló edzésre került sor Máté József mester vezetésével. Az ébresztő 6-kor volt, hiszen a reggeli futás elmaradhatatlan volt. Kedden is így történt, ekkor még energiával teli mind a kisebbek, nagyobbak vágtak neki a 2000 méternek. A futások után került sor a reggelire, majd kisebb szünet után jött a délelőtti edzés 10 órától 12 óráig, majd az ebédre került sor. A délelőtti és délutáni edzések között volt egy nagyobb szabad idő, amit sokan pancsolással vagy alvássál töltöttek el. Az egész hét így telt el gyorsan. Az edzések változatosak voltak, amelyről Máté József és két fia Gergő és Zsolt mester gondoskodott. A Taekwondo összes ágából és a különféle Hapkido technikákból gyakorolhattunk. Az edzések eleje mindig egy kis vidám bemelegítő ráhangoló résszel kezdődött úgynevezett Taek-bo-val. Ezt mindenki élvezte, hiszen zenére mentek a Taekwondo technikák. Ezután a bemelegítő rész után következett az edzés folytatása, amely hol küzdő edzés volt, ahol a kis tanítvány különféle küzdőtechnikákat sajátíthatott el, vagy épp speciáltechnikai edzés. Volt, ahol látványosabbnál látványosabb technikák kerültek bemutatásra és gyakorlásra, de sor került bázistechnikai edzés és zenés formagyakorlat tanulásárára is. Ugyanakkor volt lehetőség önvédelmi technikák megtanulására, a Hapkido elsajátítására, ahol késre, különféle fogásokra tudtak a tanítványok technikát tanulni. Dehát hiába próbálom leírni, hogy milyen volt egy edzés, hiszen azt nem lehet. Részt kell venni, hiszen másképp nem tudja az ember, hogy milyen.
Az edzések között a pihenés játszott főszerepet, de hiszen ez érthető. Mindenki fáradt volt, de a kicsik még energiával telve ugráltak a medencébe. A főszervező Máté Gergő szerdai napra egy kis barátságos vetélkedőt szervezett, ahol a nagy vegyes csapat jól összerázódott. Különféle vicces és találékony csapatnevek születtek, mint például a Tkd Team vagy Angyali Birkák ez csak néhány a csapat- nevek közül. A csapat idén is jól összerázódott, számos barátság született. Lassan de elérkezett a táborzárás napja is a vasárnap, de előtte egy szombat esti záró buli került megrendezésre, ahol mindenki a maradék energiát felhasználva mulatott egyet. Vasárnap pedig mindenki összepakolt, amikoris sor került telefonszám, email cserére és lassan mindenkiért jöttek és a Battonyai Strandfürdő szobái csendesek lettek újra. Talán nem is lehet igazán leírni egy élménybeszámolóba, hogy hogyan is telt el ez az egy hét. Ezt át kell élni, ott kell lenni, hiszen a betűk lehet, hogy mesélnek, de nem éled úgy át azt az egy hetet és nem szerzel új barátokat egy olvasással. El kell jönni, és ott kell lenni, hiszen igazán csak így fogod megtudni, hogy hogyan telik egy edzőtábor.

A keleti küzdősport hazájában, Koreában a Kyung Hee Egyetemen tölthet el egy teljes hónapot a vásárhelyi Taekwondo-versenyző, Máté Zsolt.

A sportág szövetsége és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatása teszi lehetővé, hogy a 19 éves versenyző – aki négy éves kora óta űzi a sportot – Koreában olyan kurzusokon vegyen részt, ahol nem csak a sportág mesterfogásait tanulhatja meg, de a helyes életmóddal kapcsolatos ismereteket, és az akupunktúrát is elsajátíthatja. Ha a kurzusok anyagából jól vizsgázik, azt diplomával ismerik el.
A fiatal versenyző megköszönte a város és dr. Lázár János polgármester támogatását.

Reggel hajnali 3-kor inultunk 3-an a budapesti reptérre, Apu, Gergő, és Én. Hamar sikerült megérkeznünk apunak köszönhetően, amint odaértünk már haladtam a becsekkolással, de akadt egy kis szívrohamkeltő. Hát nem találtuk meg a repülőjegyet, természetesen hol volt? A bőrönd oldalára rátapadva belülről. Így szépen lassan szomorúan itt hagyva mindenkit nekivágtam a nagy útnak. Münchenig csak annyi probléma akadt, hogy egy picit hideg volt, és amikor leszálltam a gépről majdnem megfagytam, mindenki engem nézett, mintha valami külső nemzedék lennék. Könnyen és egyszerűen sikerült megtalálnom a h28-as kaput, ami a Koreába vezető utat jelentette, örültem nagyon, csak 5 órát kellett várni az átszállás miatt:). Amint letelt az idő, abban a pillanatban mentem becsekkolni, felszálltam a hatalmas repülőre és majdnem eltévedtem rajta. Óriási volt, és ami rajta történt az valami felejthetetlen, az út csak Koreába 12 óra, úgyhogy volt mit csinálni. Legelső megmozdulásom az alvás volt és arra ébredtem, hogy elém tettek valami ennivaló félét. Ez az ennivalóféle picit megcsipkedte a számat meg a belsőmet :), de ehető volt. Végül megérkeztem, az Incheoni repülőtérre, még a GPS is kevés lenne, hatalmas egy reptér. Itt már nehezen, de megtaláltam a kijáratokat és még a bőröndöm is megérkezett, igaz egy picit meghajszolva. Amint kiérek a nevem kiírva egy táblán és a Bang nagymester lánya várt. A találka után magam maradtam, busszal mentem a szállásra, amikor megérkeztem valami hihetetlen módon hallom a nevem, gondoltam képzelődök, de nem és a bőrönd már nem is volt a kezemben, egy 24éves tanulója a Kyung Hee Egyetemnek már ott várt engem és mentünk az egyetemre. Sok-sok beszélgetés után egész jól összebarátkoztunk. Márkónak hívják. 13:00-kor mentünk ebédelni ketten. 21:00 óra körül irány Suwon egyik nyitva tartott vendéglőjébe. Márkó kopogott, kinyitottam az ajtót és mellette egy bazinagy néger csávó állt, hirtelen megijedtem hogy ilyen óriási emberrel kell majd aludnom. :) Bemutatkoztunk egymásnak, Frendlik a neve. Elindultunk vacsorázni. Közben csatlakozott hozzánk még egy srác, ő is olasz volt. Még meg sem érkeztünk, folyamatos viták mentek a Taekwondo-ról, hogy ki mit szeret benne és mi a kedvence. Na itt kitört Frendlik és elmagyarázta szerencsétlen olasz emberkének, hogy mit is képzel magáról, minek csinálja a Taekwondo-t, mert az ő véleménye szerint a Taekwondo minden főrészét teljesíteni kell, ha már valamelyiket kihagyod nem vagy Taekwondo-s! Megérkeztünk, drága Frendliknek már a hátán felállt a szőr, ő nincs hozzászokva az ilyen kajákhoz. Muszáj volt ennie vagy különben nem bírt volna visszamenni az egyetemre. Elindultunk a szállásra, fáradtan, de megérkeztünk amint tudtam, lefeküdtem aludni.

Kiugrottam az ágyból, mivel a nap úgy átsütötte a függönyt, azt hittem, hogy elaludtam és itt hagytak, nem mentem el reggelizni. Na de nem, mert 7:15 volt. Összeszedtem magam és készülődtem a reggelihez. 8:50 kopognak, hát Márkó az, -mehetünk kész vagyok- kérdezte? Kimegyek, és szabályosan lesokkoltam magam, de még mindig nem tudom hogy hogy került oda a másik óriási nagy fekete ember, hogy még én ekkorát nem láttam az tuti! Bemutatkoztunk egymásnak, de sajna a nevét nem tudtam megjegyezni, mert olyan furcsa volt, 1hónap még van rá... :)
Mentünk reggelizni, és már reszkettem, de volt is miért, én nem láttam ilyen kajákat és alig mertem megkóstolni őket, zsákbamacska, hogy mihez hasonlítanám, mondjuk a pocokméreg elbújhat mellette. Lángoló pofival visszamentünk a Kyung Hee Egyetem bejáratához és vártuk a Mestert. Egy őrületes nagy autóval érkezett. Mikor meglátott kiszállt és üdvözölt minket, mondta, hogy menjük el vele beszélgetni. Elvitt minket egy nagyon korrekt bárba. A Mester, Én, Márkó, Frendlik, és a fekete srác. Mindenki kért magának inni, de enni csak az, aki kívánta az erős ételt. Hát senki. És el is kezdte, hogy mire lehet számítani szerdától. Mondta, hogy a legjobb mesterekkel fogunk edzeni, elmondta, hogy milyen képzéseket fogunk kapni és a sérülés őket nem érdekli! Ezeket a dolgokat végigtárgyalva feljött a szó a harcművészetekről, WTF & ITF. Ezeket a gondolatokat, tapasztalatokat, amiket idáig nem írtam le és hallottam, számomra fontos dolgok! Úgy érzem, fegyvertáram elérte fejlődésének csúcspontját, mindenkinek van és lehet fegyvertára csak nem mindegy, hogy hol és mivel fejleszti ki. Mikor vége lett a nagy társalgásnak, a Mester azt mondta, hogy elhív minket ebédelni majd 3-óra körül. Búcsúzáskor második-ként köszöntem el tőle, és azt mondta: TE MAGYAR! MINDENKÉPPEN LÁTNI AKARLAK!
Most 13:30 várom az ebédet. :) Az ebéd elmaradt, viszont a Mester azt mondta, hogy be lesz pótolva. Délután felé lefeküdtem aludni, örültem is neki, csak nem hagytak! Mikor sikerült volna elaludnom már csörgött a telefon, Márkó volt, hogy késni fog kb. 1 órát. Gondoltam tudok aludni, de erre pár percen belül már az ajtómon kopogtatnak. Kinyitom és Márkó. Azt kérdezi: -Mehetünk ebédelni? Elindult a kicsi, de erős csapat. Én, Márkó, Frendlik aki Kanadai, de viszont a másik fekete srácra nem emlékszek még mindig. Az ebéd az egy picit elhúzódott, mert Frendlikéknek nem volt hosszabbítója, de nem is akármilyen kellett volna neki, valami 3 lyukú. Végigjártuk Suwon majdnem mindegyik shop-ját, de hiába, konnektor, olyan amilyen nekünk kellett volna itt nincs! Az ebéd az áthúzódott vacsorára vagy még annak se nevezhetjük 20:30-kor mentünk ebédelni :) egy koreai emberkével. Ő is az egyetem tanulója. A vacsora elfogyasztása után elindultunk vissza a szállásra, annyira elfáradtunk hogy szerintem mindenki az ágyát látta maga előtt. A holnapi napra terveztük 3-an én, Frendlik és a másik fekete srác, hogy elmegyünk a Kukkiwonba. Majd látjuk, hogy mi sül ki belőle.

Nem is tudom, hogy mit mondjak, a fejembe lett egy kis zavar. Megérkezett a szobatársam, de nem ám amikor kellett volna, pontosan hajnali 2-körül. Nagy dörömbölésre ébredtem, azt hittem, itt a vég. Hát ki szeret ilyen korán és így felkelni. Fáradtan üdvözöltük egymást, utána meg jól összevesztünk, ezt nem is hangsúlyozom tovább. A lényeg, már hajnali 4-kor keltett hogy kísérjem el a templomba. Biztos én majd alszok 2-órát és utána elmegyek vele a templomba... Hát ez nem így történt, visszafeküdtem aludni. Nem telt el sok idő 7-8 felé szerettem volna kelni és erre fél 6 lett belőle.

Hát nem elkezdett üvölteni teljes torokból valaki a szálláson hogy, WAKE UP! ! ! áááááá azt hittem, hogy a guta üt meg! Sikerült felkelni, elmentünk reggelizni a csapattal és utána iránynak a Kukkiwont céloztuk meg.

Így is történ Suwonból Szöulba. Szöul gyönyörű, de nem is csodálom mivel Dél Korea Fővárosa. Nagyon színes város, hatalmas felhőkarcolókkal. :) A Kukkiwon meg olyan amilyennek lennie kell. Amint bementünk, a Bemutató Team már gyakorolt, minden felszerelés megvan, így a felkészülés bárhova, versenyre vagy bemutatókra tökéletes. Nem maradtunk sokáig, mert sietni kellett vissza az egyetemre, mivel most volt a program kiosztása, a tanárok, professzorok bemutatása.

A Kyung Hee Egyetem óriási, több mint 10000 tanulója van. Amikor bementünk a tantermünkbe a köszönés után mindenkinek be kellett mutatkoznia 5 percben. Ki vagy, miért csinálod a Taekwondo-t, mikor kezdted stb...? Vége lett a bemutatkozásoknak, abban a pillanatban a professzor kiosztotta a programot, és valamelyik lapon még a vércsoportot is meg kellett adni. Gondolkoztam, vajon ez minek kell? Az edzéseken olyan dolog történhet veled, hogy kámpec, és újra akarnak éleszteni? :) Lehet, majd holnaptól megtudom. A program félelmetes, de mindenáron a diploma a cél. Ami még nagyon fontos, ha az edzésről valaki el mer késni teljesen mindegy, hogy milyen ok miatt, annak már be sem kell állnia, mert a mester megmutatta, ha valaki elkésik mit fog kapni, hát én biztos ott leszek 1 órával minden edzés előtt, és el ne felejtsem a dohányos brigádot, aki cigarettázni mer az egyetem bármely területén, az a kórházban köt ki.

Mikor vége lett, felpörögve izgatottan mentem vissza a szállásra. Várom már az edzéseket.

Örülök hogy élek. :) De jobb, ha az elején kezdem el. A reggeli felkelés végre sikerült úgy, ahogy én szerettem volna. Senki sem zavart, felkeltem, gyorsan rendbe vágtam magam és indultam reggelizni (pocokmérget). Nagyon gyorsan telt az idő és már csak azt vettem észre, hogy rohanni kellett.
Megérkeztünk az edzőterembe, senki nem késett el. Bevezetésképpen a bíráskodással kezdtünk, minden újat bemutattak. Amint végeztünk jött a küzdelem vezetése. Mindenkit megnéztek, hogy mester létére hogy vezeti a meccset. Természetesen nem maradtam alul, nagyon jól levezettem a meccseket! Nem sok időnk maradt, ahogy vége lett az edzésnek mentünk ebédelni tompa fejjel, mert igazából mindenki ott fáradt el.
Na de az idő folyamatosan csak rohant, nem akart megállni, pedig jó lett volna venni egy kis levegőt néha, de arra itt nem volt idő!
Ebéd után futás volt vissza az edzőterembe küzdőedzésre. A Kyung Hee Egyetem utolsó évét végző fiatal mester tartotta, és lehet hogy ez volt a baj. Szerintem elég annyi, hogy mindenki segített mindenkinek kijönni az edzőteremből, őszinte vagyok, én még ilyen edzésen nem vettem részt életem során. Azok a fájdalmak, amik most bennem keletkeztek, valami botrány, és az a legdurvább, hogy nem is csináltunk olyan komoly technikákat, csak az alapoktól kezdtünk feljönni, ameddig csak el tudtunk jutni.
Valahogy megérkeztünk a szállásra, mentünk vacsorázni, de azt szerintem, nem kell mondanom, hogy az idő most is csak szaladt előre.
Vacsora után mindenki mosolygott, de csak azért, mert masszázs óra következett. Jó volt, sok érdekes dolgot megtudhat az ember egy ilyen képzés alatt, többet ér bárminél ez az 1 hónapos kurzus.
Most fekszek le aludni, mert nagyon fáradt vagyok, így sem tudom ezt a beszámolómat, hogy írtam most le.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááá valami hihetetlen dolog történt velem! Hát nem elaludtam?!?!? De nem ám akárhogy! A szobatársam próbált felébreszteni, csak nem bírt, azt hitte meghaltam! :) Teljesen megijedt :) én meg azt hittem, hogy masszázs óra van, ez biztosan a tegnapi nap miatt volt! Hát amint kikeltem az ágyból rögtön visszaestem, mivel nem bírtam lábra állni!!!!!!!

Amint kész lettünk nagynehezen, futottunk reggelizni. Jó kaja volt kivételesen, nem tudom mi lett a koreaiakkal.

Reggeli után mentünk megtanulni, hogy kell bandázst kötni a másik lábára, meg egy kis anatómiai órát adtak le. Nagyon tetszett, alig várom, hogy valakinek bekössem a lábát. :)) Amint vége lett, mentünk ebédelni, az ebéd valami botrány! Nagy változást vezettek be a koreaiak, nem lehetett az ételhez érni csak a pálcikával, hát én már azt képzeltem el, hogy ameddig csak bírom elhajítom a pálcikájukat, így éhes maradtam, rögtön az járt a fejemben, hogy vajon mi lehet majd a vacsora. :) Maradt egy órám, hogy kipihenjem a fáradalmaimat. Erre megint majdnem elaludtam...

Sietve mentünk a brutális edzésre, az utolsó éves tanulója az egyetemnek jól kihajtott minket szó szerint. Ilyen Taekwondo edzéseken nem vettem részt 15-év alatt!!!!!!

Előre is szólok, az utolsó edzés úgy volt tervezve, hogy bemutatót tartanak a Kyung Hee Egyetemisták számunkra. HÁT NEEEM, mi fogunk majd bemutatót tartani nekik. A bemutatóra felkészítő mester olyan amilyennek lennie kell. Ő egy olyan mester, akit az ember mindig tisztelni fog, azt a tudást, amit ő tud, borzalmas. De azért sikerült még 50%-os lábbal is hozni a formámat, nagyon fontos az akarat. Edzés közben kérdezte, hogy valaki tartott e már bemutatót? Mindenki feltette a kezét, és egyesével mindenkinek megnézte a tudását, mivel az edzés addig tartott ameddig ő ott maradt. Én voltam az utolsó akit megnézett. Ez nekem is jó volt, mert láttam a többieket, hogy mit tudnak. Az 540°-os fordulattal való rúgás olyan alap volt, mindenki rúgta, de tovább senki sem ment el, még a mester sem. :) Jöttem én, amit csak tudtam, megmutattam: 720°-os fordulattal végzett rúgás. Hoppá mi is volt ez?? Szaltó előre, hátra, oldalra és falról. A mester kedvence lettem, és azt mondta, hogy én vagyok a WTF Word Taekwondo Federation Speciál technikai Elnöke. Gondoltam milyen jó is lenne.

A lényeg továbbá, hogy bent maradtunk 3-an az edzőteremben és a mester megmutatta tudását. Jó-jó vannak olyan dolgok, amint én nem tudok megcsinálni és vannak olyanok, amit ő nem tud. Úgy egyeztünk meg, hogy a következő edzésen ő tanít engem és cserébe meg én tanítom őt. Kicsit vicces, Magyarországon mikor engednek meg ilyet. (Apu bármit is mondasz most büszke vagyok magamra és ezt mind neked köszönhetem!!!!) Továbbá ami a legfontosabb tehát, 3-an maradtunk bent. Ki is volt ez a három: a Professzor, a Mester és Én. A Kyung Hee Egyetem tart majd bemutatót és a mester ragaszkodni akar, hogy én is benne legyek a csapatukban. Na ez már nem semmi szerintem. Olyan rossz volt elköszönni tőle, de hát holnap újra találkozunk.

Indultam vacsorázni, a vacsora jó volt.

Most a mai napra ennyi, sikeresen elfáradtam, nem győzöm masszírozni a lábam, mert nagyon fáj, de ez ezzel jár AKARAT... NEM ADOM FEL... EZ AZ ÉLETEM! ! !

Ma 8-kor szerettem volna kelni, de nem jött össze. Elkezdtek ordibálni a folyosón megint, tehát jól indult a napom.
A reggeli korrekt volt, és az edzés is. Bíráskodással kezdtünk, mit ne mondjak nagyon megtetszett. Az a sok ordibálás és hogy én vagyok a főnök, de a vége fele már mindenki elfáradt fejben.
Ezt követően mentünk ebédelni az ebéd nagyon jó volt, szokásos pocokméreg. :)
Végeztünk, jött a kedvenc edzésem (küzdőedzés) főleg, hogy a lábamon is alig álltam már. Ez egy borzadalmas edzés, az egész test imádja, főleg a vádlik. Egy edzés és nem kell lábra állni. :) Nem speciális lépéseket veszünk, hanem csak az alapokat és mindenkinek így is van mit javítani. A koreai mozgást - hangsúlyozom - NEM lehet elsajátítani. Laza, kemény, villámgyors és hatásos! A nigériai emberke, akinek nem tudtam a nevét, most már megvan, Pítőr, szerencsétlen, nem tudom, hogy hol kaphatott levegőt, de látszott rajta hogy Off, hengerfejes lett, és ezek az edzések igazság szerint még csak bemelegítés, rávezet a kész előírt halálra. Viszont már nagyon sok mindent elsajátítottam, és ez még csak a kezdet!
Mikor véget ért mentünk vacsorázni, kivételes nap volt ez, mert jó volt az étel.
Az utolsó edzés formagyakorlat volt. Komolyan az emberrel itt mindent meg tudnak szerettetni. Nagyon tetszett még fájós lábbal is. 3 órás edzést kell elképzelni, hát az embereknek egy ilyen edzés után elmegy még az élettől is a kedve, de itt soha. Bemutattak mindent PROFI módon, nem utánzat! Az Audi is Audi nem Skoda, de szerintem ezt mindenki tudja. :)
Vége lett az edzésnek, hát nem megugráltattak? :) Szerették volna látni a 720-at meg a szaltókat. :) Először mondtam, hogy most nem igazán megy, mert a lábam fáj :) de hát megsajnáltam őket és megmutattam nekik. :)
A mai nap ennyi most, de számomra minden nap bőven elég. :)

Mindig a felkeléssel kezdem! Tökéletesen sikerült. Szombaton reggeli után kihasználtam a pillanatot, mivel csak este volt óránk. Mit mondjak, úgy elaludtunk a szobatársammal, hogy még az ebédet is kihagytuk. :) Pont az edzés kezdetére ébredtünk fel. Tehát ez a nap élménydús volt. Mondjuk ki is kellett pihenni magunkat egyszer, hisz nem hozhatjuk mindig a 100%-ot. Az esti edzés 5 órás volt, megtanítottak minket, hogy a láb milyen formában káros. Minden irányt, minden kötést végigmutatott a professzor, és utána nekünk kellet bekötni a másik lábát. Értékes és elég furfangos dolgokat tanultunk, amit alkalmazni fogok amint hazaértem. :) Most ennyi, mert még mindig elég fáradt vagyok.

Sajnos megint kiugrasztottak az ágyból minket hamar, hogy menjünk reggelizni, mert egész napos program várható. A program: Suwon város körbeutazása, és a vidámpark megcélzása. Ez így is történt, több órán keresztül utaztunk a busszal, de észre se vettem, mert nagyon tetszett Suwon. Első látásra olyan lerobbantnak néz ki, de majdnem egy 100km-rel odébb gyönyörű, tehát nekem nagyon tetszett.
Amikor megérkeztünk a vidámparkba, 14-20-óráig maradhattunk. Elmondhatatlanul szép, gyönyörű, és mit ne mondjak, jól megszívattak minket a koreaiak. Mondták, hogy: Erre a szerkezetre mindenkinek fel!!! Ki kell próbálni. Hát így is lett. Ez a szerkezet első látásra olyan félelmetes volt, én egyetlen egy ilyen szerkezeten nem lettem rosszul, de most igen! Lehet, hogy a nevetéstől lettem rosszul, mert Pítőr azt mondta, neki meg sem kottyannak az ilyen vidámparki gépek. Az volt a probléma, amikor elindult, hát szerencsétlen úgy üvöltött azt hittem meg akar halni, vagy épp a reggelit akarja kitenni. :) áá borzalmas volt. Mikor kiszállt visszament a bejárati kapuhoz és ott várta, hogy teljen az idő. :) Nem mert beljebb jönni. Addig én és a többiek kihasználtuk a pillanatot. Nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, hogy amikor az állatkertbe bementünk 3 órán keresztül csak körbe-körbe járkáltunk, úgy eltévedtünk. Azt hozzáteszem, az állatok itt élvezték az életet a mi állatkertjeinkhez képest! Nagyon jó helyük volt, igaz hogy mindegyiknek a szabadban lenne a helye, de hát ez van. Az idő folyamatosan telt és mi mindig csak körbe-körbe mentünk. Nagy nehezen kitaláltunk, de nem jó irányt vettünk. Mentünk a harcosok birodalmába a Ninják-hoz, a szörnyekhez stb... Ezután visszaértünk a bejárathoz, á de ezeket a dolgokat, amik történtek nem lehet leírás szerint elképzelni! Na sebaj, időben megérkeztünk pont 20 óra előtt pár perccel. Látszott mindenkin, hogy már alig áll a lábán, gondolom mindenki pihentetni akarta. Hát megkaptuk, de megérte! Amint felszálltunk a buszra mindenki elaludt, ezek szerint jó programot találtak ki számunkra. Hát majd folytatom otthon, élőben. :) Mára ennyit!

Nagyon jól indult a nap, a reggelit már megszoktuk, semmi nem változott rajta. Olyan erős, hogy meg lehet őrülni. De nem is az a baj vele, hanem az, hogy az első pillanatban nem érzek semmit, amikor a kaja felét megettem, utána csak az történik, aminek nem kellene. Az egész nyelvem, a nyelőcsövem füstölni kezd! :) A reggelit befejezve mentünk az első órára, filozófiára.
Minden a Taekwondo-ról szólt, nagyon tetszett. Részekre szétbontottunk mindent. Pl: a Do (gondolom mindenki, tudja mi is ez, aki nem az most megtudja) Tehát Do = Út, Művészetet jelent. Csak nem mindegy ám, hogy milyen út, az út a te fejedben van, hogy mit képzeltél el a Taekwondo-val kapcsolatban, és hogy akarod csinálni. Nagyon fontos, aki teljes szívéből csinálja a Taekwondo-t, azon látszik. Itt most ezzel a tudást és az akaratot szeretném egy picit kivillantani! Milyen mesterekhez fognak járni a tanulók? Akikben se akarat, se látszata, hogy mit is csinál, egyáltalán azt sem értem, hogy ezek a mesterek mit is képzelnek magukról, hogy lehet így tanítani, ha nem tud bemutatni semmit... Másik, csak visszahúzza azokat az embereket, akik haladhatnának előre, ez által a Taekwondo-t, hogy fogják megismerni a civil emberek? Ááá nem jóó, nincs értelme, semmit nem tud a mester. Miért járjak én hozzá, IGEN EZ A BAJ, AZ ILYEN EDZŐKET ... ! ! ! Szóval erről ennyit, és ha ezzel valaki nem ért egyet, akkor nyugodtan jöjjön, megtalál október 9-én Hódmezővásárhelyen!
Nekem itt sikerült megtapasztalnom, hogy milyen sokrétű ez a sport, nem lehet megunni, ráadásul, amit szerintem nem sok emberkével csináltak meg, HOGY A VILÁG TAEKWONDO LEGJOBBJAI KÖZÉ IS BEKERÜLTEM. Nekem mondhat bárki bármit, ez idő alatt megtanultam mi is ez a Taekwondo! Szóval visszatérve, nagyon tetszett, mentünk ebédelni. Amint végeztünk jöttünk vissza formagyakorlatozni. 4-órás edzés, komolyan, valami szenzáció, minden technikát megmutatnak, hogy mi honnan milyen irányból hova érkezik, és nincs az a kavarás, na most ezt így csináljuk, mert ezt így láttam. NEM! Itt minden profi módon megy! Edzés után mentünk vacsorázni, utána újra edzés :) 4-órás, 5 perces pihenőkkel (bemutató edzés). Minden egyes nap új dolgokat tudok tanulni! A mesterrel még edzés után ottmaradtam és megkérdezte tőlem, hogy mit szeretnék a továbbiakban, mert ha nekem az 540°- os fordulattal végzett rúgás volt a cél akkor elértem, de ha tovább akarok menni, akkor újból kell kezdenünk az 540°-os fordulattal végzett rúgás gyakorlását. Természetesen mondtam, hogy tovább akarok menni! Tehát azért kell újból megtanulni jól, mert ha ezzel a rúgástechnikával folytatnám az építést, összedőlne meg hát veszélyes. Ezért kell egy biztonságos alap, amire lehet tervezni, majd építeni.
Holnap lesz az Opening Ceremoni! Megajándékozzák a Kyunng Hee Egyetem Olimpiai I. helyezetteket. Nagyon kíváncsi leszek rá!

Felkeltem, vártam már ezt a napot! Reggeli után mentünk az első edzésre, ami 11-ig tartott. Tapping (bandázs óra.). Ebéd után kezdődött az Opening Ceremoni (megnyitóünnepség), millió ember alig lehetett közlekedni az egyetemen. Bevittek minket a Kyung Hee Egyetem Taekwondo létesítményébe, ahol 355 edzőterem van. Próbáltam megjegyezni, merre mentünk, de nem sikerült. Egy nagyon szép helyiség volt, ahova bekísértek, és a (WTF) World Taekwondo Federation Elnöke: Chungwon Choue is megérkezett pár percen belül. Olyan vezény kiápp és vezényszó alakult ki, azt hittem rögtön bevizelek. :) Amit nem hangsúlyozok olyan hadsereggel érkezett, hogy az atombomba se robbantotta volna szét őket. :) Elkezdődött, az összes Professzort bemutatták, utána az elnök vette át a szót, Gratulált a Kyung Hee Egyetemnek, hogy sikeresen megszervezte és megvalósította a programot, ezt követően megajándékozták az Olimpikonokat :) nem semmi volt!
Amire nem számítottam, minden országból érkező szólításra bemutatkozott mindenki előtt, utána egyenesen az elnökhöz kellett menni. Megajándékozott minket, és a végén interjút kellett adni a koreai Tv-nek. Komolyan mit mondjak, ez a nap lesz számomra, amit soha nem felejtek el 2008. szeptember 23. KITÖRÖLHETETLEN. Ennyi. Nem is tudok mit írni már megtörtént minden olyan, aminek meg kellett, még többen megismertek, a kapcsolatok tombolnak, szóval ennyi, örülök nagyon! :)

Nem is tudok mit mondani, majdnem verekedés tört ki a szálláson, de valami borzalom, amit ezek művelnek néha! Hajnali 3-kor elkezdtek focizni mellettünk, azt nem tudom, hogy direkt-e. Minden durranás másodpercenként érkezett. Mondjuk visszaválaszoltunk nekik a falon egyszer kétszer a szobatársammal :), de ez sajna kevés volt. Muszáj volt kimenni, csak az ajtót alig bírtuk kinyitni, ennyi embert hajnalba én még nem láttam. Na de semmit nem értünk el. Mindig 5 percre csend lett. Pont mikor elaludtunk volna mindig érkezett a posta :), akkorát robbant a fal, hogy a guta ütött meg. Ezt 5-ig elviseltük, nem bírtuk tovább felöltöztünk és kimentünk a stadionba edzeni, futni, rúgni úgy, ahogy kell, mit ne mondjak jól indult így a nap.
Jött a reggeli. Nem ettem... Ki lehet találni miért!!! Mentünk utána edzeni, jól elfáradtam mit ne mondjak, ennyi bírói technikát. Most ez sok volt, ezt követően mentünk ebédelni, na hát nem ebédeltem, nem tudom, meddig bírom, de hogy a polipot miért kell így megmérgezni borzalom. Nem ismernek más kaját csak erőset?
Az ebéd után jött a küzdőedzés az egyik kedvencem. Olyan DE olyan izomláz alakult a popómba, hát nem fogok tudni leülni még a wc-re sem :). Leírva ez vicces, csak ilyen fájdalma ne legyen senkinek.!!!
Vége lett, sietve mentem vacsorázni vajon mi lesz, ha erős nem érdekel, mert akkor is megeszem. Nem volt valami jó, de muszáj volt megennem.
Ezután jött a Masszázs óra, jó praktikus fogásokat tanultunk!
Megérkezek, épp már csak lefeküdni lenne időm, és erre mi történik?!!! Valaki nincs jóban a másikkal, és szobát akarnak cserélni. Vajon kivel, hát énvelem, na én eldöntöttem úgy lelakatolom az ajtómat, hogy azon senki nem jön be és maradok inkább egyedül! Azt hiszik, hogy engem lehet ezzel zaklatni? Minden maradni fog, ahogy eddig. Amilyen jól indult a nap olyan jól is fejeződik be!
Hát hogy holnapra mit várhatok az még TITOK, vagy még hajnalban mivel keltenek fel minket???

Ez a nap számomra most a legjobb! Fájdalom, de mindenhol még ott is, ahol nem kéne! Az utolsó két edzés 8 órás volt, ekkor olyan dolgok történtek, hogy egy átlag ember megadta volna magát!!! De én, mivel ezért vagyok kint, hogy fejlődésem a csúcsra érjen, kihasználtam a pillanatot és majd az otthoniak meglátják mit is sikerült beszerezni, tanulni, egyenesen a Demo csapattól! Viszont mindennap nem szeretném leírni, hogy mennyire nagyon-nagyon jó itt. Amennyiben valami új történik, kibővítve írom. A kaját sem akarom hajszolni, mert jobb nem rá gondolni! Muszáj pihennem is, hisz mindig éjfél után kezdek el írni, reggel meg kelés van ám, és valamikor nem is sikerül aludni!!
Ne csak én edzek ám OTTHONIAK!!! Remélem, tudtok valami újat mutatni majd számomra! :)

Nagyon rossz az ébredés minden reggel, egyszerűen nem tudok hozzászokni az itteni időhöz. A mai nap el sem tudom mondani és le sem bírom írni. Egyszóval nagyon kemény volt. Agyilag, testileg zokni lettem, kellene egy „vincseszter” csere a fejembe, mert már nem tudom hova tenni ezt a sok tudást. :)
Igaz, volt ma egy kis mentős jelenet is. A küzdő edzésen megsérült az indiai srác. Megrepedt a könyököcskéje, annyira szeretem az ilyen erős embereket, amikor játsszák magukat a semmiért, de magammal is jól kiszúrtam. Akkora lett a lábam, mint egy cipó, úgy hozott fel minket két koreai a szállásra a vizsgálatok után. Az orvos amit mondott azt nem is hangsúlyozom!
Egyszerűen nincs már türelme a 20:00-tól 23:00-ig tartó edzésen senkinek. Nagyon fáradt mindenki, nekem meg aztán végképpen nincs. Amikor folyamatosan csak alám rúgnak, hogy direkt-e azt nem tudom. Annak az egynek örülök, hogy hétvége lesz, lehet pihenni. Majd látjuk, mennyit... De ha bele döglök, akkor is teljesítem ezt a kurzust!!!
Nem tudok többet írni, megyek pihenni!!!

Számomra a pihenésnek vett napok közül a legjobb. Akkor keltem, amikor én szerettem volna, senki nem zavart meg. Igaz, hogy még a reggelit is elaludtam, de így volt jó. :) Mást nem igazán csináltam, csak pihentem és nyalogattam sebeimet. :)

Na a pihenésről szerintem ennyit: jó, hogy tegnap megtettem, mert azt hittem ma reggel valami robbanás történt, borzasztó így felkelni. Kiugrottam az ágyból és úgy volt, bárki csinálta felrúgom. :) Frendlik volt, azt mondja: haladjak, öltözzek, mert itt vár minket a mester, megyünk vele ebédelni!!! Jujjj mondom, rögtön kinyílt a szemem, villanások alatt kész lettem és elindultunk. Odalent már várt minket és kérdezte, minden rendben van-e? Hogyne. Mondjuk, minden tökéletes. Beszálltunk a kocsiba és 2-órán keresztül ment a tárgyalás! Én nem tudtam, hogy a Pítőr Olimpiai Bajnok volt. Nem tudtam, miért jön velünk. Minden tiszta lett, csak Frendlik nem, hogy miért jön ő is velünk, kezdett érdekelni. Hát azt hittem a szemem esik ki. Frendliknek ez a koreai mester a mestere!!! Jók között vagyok, mit ne mondjak, mindennap ér engem valami meglepetés. Na és akkor hova is mentünk. Egy hatalmas garázsba mentünk le a föld alá. Leparkoltunk, lifttel mentünk fel az emeletre, és most jön a lényeg!!! Kihez jöttünk? A Koreai Tigers Főnökéhez, mindenki ismeri őket, ők a világ bemutató csapat legjobbjai. Én komolyan nem voltam magamnál, hosszú beszélgetések után elmentünk ebédelni közösen! Leültünk az asztalhoz és nem ám, hogy megkérdezték volna, ki mit akar enni, jött a szakács és előttünk sütött főzött. Mindent csinált, még jó, hogy a fülemet le nem vágta. :) Kész lett a kaja: de már láttam, hogy nagyon piros, ami azt jelentette számomra, hogy biztos méreg. ÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá nem is akármilyen az első falat után majdnem megfulladtam, erre azt mondja a mester: Ez Koreai Kaja!!! Mondom az ám. Kérdezte: Jó? Nagyon jó csak egy picit erős (PICIT). Erre mi történik? Csináltat még egyet. Az én eszembe mi járt azt nem tudom, de majdnem felálltam és üvöltöttem a fájdalomtól. Mindenemet szétmart, ez nem egészséges! Visszamentünk, és ment tovább a beszélgetés, én mindent szerényesen adtam elő, erre úgy hátba vágott a mester! És azt mondja: mondjam nyugodtan, hogy nagyon jó vagyok, meg tudom csinálni a dolgokat vagy nem??? De mondom igen! Tehát mondhatom azt, hogy a Tudás Hatalom Ép Testben Ép Lélek!!! Innen derül ki az a dolog, ha valaki csak a TKD-nak egy főrészét csinálja nem Taekwondo-os! Soha nem ismerkedhet meg ilyen emberekkel, nekem még azt sem kellett mondanom, hogy találkozni szeretnék nagy emberekkel, szó nélkül megtörtént! Megint csak azt mondhatom el, olyan kapcsolatokat sikerült szereznem, amit nem is gondoltam volna, hogy az életben megvalósíthatok, és ez csak egyre jobb lesz. Elköszöntünk, és mondta, következő vasárnap ugyan így vár minket, feltétlen eljönni, mert valami meglepetést akar számunkra. Ez nem semmi.
Indultunk visszafelé, el volt mindenki fáradva. A vacsorát kihagytuk, mivel mindenkinek égett a szája meg a hasa. Holnaptól kezdődik megint a brutális edzés. Már csak másfél hét!

Sikeres ébredéssel történt ez a nap. Viszont a reggelit mostanában kihagyom a szobatársammal, mert nem igazán finom, úgyhogy csak ebéd és vacsora van.
A mai nap során rengeteg újat tudtam megint tanulni! Alig várom, hogy az otthoni tanítványainknak mutassak valamit. Minden nap nagyon fárasztó és ezen a napon mondták, hogy jövő hét hétfőig készüljön mindenki, ahogy csak tud, mert mindenből, amit idáig tanultunk vizsga lesz. Őszintén, lesz mit tanulni, nagyon szigorúan vesznek mindent. Na de sebaj, mert ha sikerül örömmel térek haza! Természetesen sikerülni is fog, pozitív hozzáállás kell a dolgokhoz.
Észre lehet venni, hogy az első napokon milyen sokat írtam, de azért mert nem voltam fáradt, de most olyan fáradt vagyok minden edzés után, plusz az időeltolódás miatt, hogy írásom látszólagosan csökkent. De azért próbálok mindent leírni, nem érdekel milyen álmos vagyok. Most viszont mára ennyi.

Mindenki csak tanul és tanul! Senki nem szeretne beégni a vizsgáztató bizottság előtt!
Az első óránk elsősegély volt ma, mindenki agyilag kikattant, de nagyon fontos és hasznos dolgokat lehet elsajátítani.
Mentünk ebédelni és szinte senkit nem érdekelt, hogy mi lesz az ebéd, csak együnk valamit. De mikor megláttam mi az ebéd... háát nagyot néztem egy tál rizses golyó, amibe volt répa egy kocka hús meg savanyúság. ENNYI. Egy magyar emberke ettől nem lakik jól! Jah és ami nagyon fontos NEM volt erős.
Éhesen mentünk a formagyakorlat edzésre. Az agyam teljesen lerobbant, nagyon sok olyan dolog volt, amit rosszul csináltam, de az első napokhoz képest kezd tökéletes lenni a dolog!!
Vége lett, a vacsora úgymond nem volt vacsora. Nem is említem, mert nincs értelme! Mentünk a küzdőedzésre, senki nem sérült le, nem is rúgtak most alám, egy igazi fullasztós edzést kaptunk.
Most már csak az ágyat látom magam előtt. Megyek is, mert nagyon hííív... :)

Hihetetlen nap volt ma számomra, nem volt edzés csak 1. Mit is csináltunk: elment a csapat a WTF stúdiójába. Megismerkedtünk új emberekkel, névjegyet cserélt mindenki. Ezt követően bevittek minket egy körasztalhoz, ahol elkezdődött a beszélgetés. A végén mindenkit megajándékoztak, és közös ebéddel zártuk a találkozást. Milyen ebéd is volt ez? Igazándiból semmi nem látszott erősnek viszont olyan volt mintha égő parazsat kapna be valaki. Az egyik pillanatban semmit nem éreztem, csak pár másodperc elteltével valahogy nem kívántam. Olyan kellemes...! :) Nagyon jó a koreai kaja! Felszálltunk a buszra majd a Kukkiwont vettük célpontnak. Ott épp egy verseny volt, (ifjúsági) erről annyit, hogy nem olyan, mint Magyarországon. Néztünk belőle egy darabot, majd mentünk vásárolni, nagyon jó dolgokat lehet kapni. Igaz, hogy megvan az áruk is! Tehát ez a mai nap is egy lendületes turné volt. Ahogy a buszra léptünk nem telt el kb. 5 perc és mindenki elaludt, csak arra ébredtünk, hogy szállni kell lefelé. Az esti edzés fárasztó és nagyon sokat kell tanulnia mindenkinek a sikeres vizsgáért!!!

Edzések napja volt a mai és egy hihetetlen meglepetés számunkra. Az edzéseket nem kell bemutatni, de annyit elmondok, amikor a küzdőedzésből vizsgázunk, olyan anyagot kérnek majd, hogy azt hittem a fülem kettéáll huhjjjuj. Most már egyre közelebb van a vizsga időszaka, nem győzünk tanulni. Minden szabadidőnket, ami létezik, de az is csak este, a tanulásra tesszük. Hajnalban fekszünk és hajnalban kelünk, az Aktival Energia Vitaminnak köszönhetően még mindig bírom a hajtást, :) csak nem tudom meddig. A meglepetés számunkra az volt, hogy ma kellett vizsgáznunk masszázsból, huuuhu, írásbeli meg gyakorlat Sikeresen teljesítettük, meg volt elégedve a Professzor, a végén el is hívott minket egy fagyira. :) Nagyon jól éreztük magunkat. A Sport Masszázst sikerült teljesítenem, kitanulnom :) !!! Hátra van még a neheze. Hétfőn vizsgázunk, rengeteget kell tanulni. Még egyszer hangsúlyozom EDZENI!!! Edzeni otthoniak! Nem szeretnék szívinfarktust kapni a tudásotoktól :) !!!

Jó kezdéssel indult a nap, csak az első edzés közepén annyi!!! Bemutató edzés volt folyamatosan csak gyakoroltam nem bírtam leállni, erre rá is fáztam, ahogy a nagykönyvbe elő van írva, úgy kiment a térdem. Azt hittem a guta üt meg! Rögtön minden lejátszódott a fejembe, mi lesz a diplomával. Ebben a pillanatban vittek be a dokihoz. Nagyon beszélt csak én nem értettem, úgy hasította a koreai szöveget. Úgy ahogy van nem jó a térdem, helyrekovácsolták. Még mankót is akartak adni, de mondtam, azért azt biztos nem. A programom megvan most pihentetni és pihentetni. Ennyi! De azért az összes edzésre le kellett mennem. Mondjuk jól is esett egyszer kétszer megjáratni a lábam. Az összes gyakorlat nagyon jól ment, majd meglátjuk mi lesz hétfőre, de a diploma nélkül nincs hazamenetel!!!

Pihenés pihenéssel, nem tudok mit írni, jahh és tanulás ezerrel. :) A lábam kezd jobban lenni, de nem jó még!

Eljött számunkra a rettegés napja, mindenki stresszbe volt. Komolyan már én is elkaptam ezt a betegséget, már kezdtem rosszul lenni. Reggel még mindenki gyakorolhatott, a vizsga délután 2-kor kezdődött és este 8-ig tartott, hogy mit is mondhatnék róla? Elég fárasztó és meglepetésben dús volt. Mindent be kellett mutatni és felelni: Taekwondo Philosophy, Resuce & CPR, Taekwondo Demonstration & Aerobik, Taekwondo Poomsae, Taekwondo Sparring, Taekwondo Nutrition, Taekwondo Referee, Taekwondo Taping. Mindet sikeresen teljesítettem, tehát ezzel azt akarom mondani, hogy sikerült, amit elterveztem, hatalmas edzések és fájdalmak után is. De volt, aki nem felelt meg!!! Keményen vették a dolgokat!!! Minden felszerelés megvolt, amikor bíráskodás volt, még a pontozó bírókat is nézték. Az összes számból osztályoztak mindenkit. Na de mi is volt az a meglepetés a végén, hát egy kis erőtörés, az imádnivaló pagodacserepeket tesztelték kezeink. Azt a mindenit, hát nem olyan ám, amit ember elképzel, visszaütött hogy csak lestem, de megadta magát. A végén kitakarítottuk villanás alatt a termet, és utána jött a Professzor. Mindenkinek átadta a diplomát kivéve 1 embernek. Örülök nagyon, hogy sikerült. Elmentünk egy nagyon híres étterembe, ahol mindenféle étel volt és úgy készítette el az ember saját magának, jó volt. A holnapi nap már készülődök hazafelé és pakolok össze. :)

Zárás! Vége mindennek, úgy is ébredtem, hogy semmi nem érdekel, bárki kopog, nem fogok időben felkelni, ez így is lett. 11-kor keltem fel, természetesen kopogtak, csak rutinosan nem nyitottam ajtót. Szabadnap volt, számomra gyorsan elröpült. A cuccaimat pakoltam egész nap, hááát nem fognak felengedni a repülőre. Túl nehéz a táskám :) A kurzus vége felé már mindig az járt a fejembe, milyen jó lenne, ha hazaérnék. De most, hogy tudom, ez az utolsó nap, így maradnék! Miért is??? Az itteni tudást senki nem tanulja meg 1-2 hónap és évek alatt. Ahhoz, hogy valaki így tudjon Taekwondozni, annak koreainak kell lennie, és még egyszer mondanám nem elég pár hét, hónap és év. Ezeknek az embereknek már a vérükben van! Nemhiába koreai sport!!! Az őshazában nincs is játék! Lehet tanulni, de ezt a mozgást, dinamikát, hozzáállást senki nem utánozza le!!! Örömmel megyek haza, mert nagyon sokat tanultam és várom, hogy átadhassam ezt a tudást a jövendő Taekwondosainknak. E mellet a diploma is megvan. Mit mondjak, van miért örülnöm!

Hajnali 5-kor keltem letusoltam és készülődtem, hatalmas út állt előttem. Ezt észleltem, az egyik szemem sírt a másik nevetett, ha mondhatom így, mivel nem szerettem volna hazajönni a fejlődés és az edzés érdekében, de hiányzott a család és mondhatnám elégé siethetnékem volt haza. Taxival vittek a repteres buszra, 2 koreai kísért ki mindenkit. Nagyon jó volt, hogy elkísértek és mit mondjak, szinte ez az, ami a legrosszabb az elköszönés! Nagyon könnyen megtaláltam mindent a reptéren, igaz hogy óriási volt, de aki odafigyel és jártas a dolgokban, annak nagyon egyszerű. Hatalmas cuccokkal közlekedtem. Ez valakiknek nem is tetszett, de hát engemet ez nem nagyon érdekelt, csak az, hogy minél előbb találkozhassak apuékkal! A repülőn az a 15-óra, óóóóóó hááát az valami borzalom volt, sokan mondták, olyan gyorsan el fog telni, hogy észre se veszem majd. De ez sajnos nem így volt a rengeteg baby kikészített, de szerintem nem csak engemet, mindenkit. És csak 1 helyben ülni, mintha én az ülésről lennék híres... :) Amikor megérkeztünk Münchenbe, én és (Monaco) Níza, mivel Münchenig együtt repültünk, ott kezdődött a kabaré. Nem is szeretnék rágondolni, majdnem lekéstem a repülőt. Ilyen még nem volt soha!!! Münchentől Budapestig az idő nagyon gyorsan eltelt. Mondhatnám ez volt a legjobb, és mikor megérkeztem, valami hihetetlen érzés és észrevettem Gergőt meg aput, na ez a második olyan dolog, amit nem lehet elmondani csak érezni, nagyon jóóó volt, és örülök hogy itthon vagyok!

Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték