2007. február 8.-án indultunk Németországba Park Soo-Nam (9. Dan) mester iskolájába, ahol már mindenki nagy szeretettel fogadott bennünket, mivelhogy ez a kapcsolat már több évre tekint vissza. Az első kérdések az utazással kapcsolatosak voltak, majd az edzésekre tértünk rá. Az edzések délután fél ötkor kezdődtek és voltak olyan napok, mikor este 11-kor, végeztünk. Számunkra nagyon tanulságos és kemény edzések voltak. Csak pár napot töltöttünk a Park mester iskolájában, mert onnan indultunk tovább Spanyolországba.
2007. február 10.-én délután érkeztünk meg Gran Canaria repülőterére, ahol a hőmérséklet 25 C° körül volt. Bang Kyun-Won (8. Dan Hapkido, 7. Dan Taekwondo) mester és felesége várta az egész csapatot. Rajtunk kívül voltak németek, koreaiak, franciák, spanyolok.
Első utunk az edzőterembe vezetett. Bemutatta az iskoláját. Tele volt fotóval, plakátokkal, ismerősök is voltak a képeken, a mi fényképünk is ki volt rakva nála. Ez nagyon jó érzés volt. Ezután Las Palmas-ba mentünk a szállásra. Nagyon szép volt a szálloda. Az egyik kijárata az óceán partjára vezetett. Vasárnap délután volt az első edzés, délelőtt szabad program volt. Természetesen strandoltunk. 28 C° körül volt a hőmérséklet a borús idő miatt.
Délután öt órakor volt a találkozó a szálloda aulájában, mert jöttek értünk és vittek mindenkit Bang mester edzőtermébe. Tele volt a terem gyerekekkel. Nekik akkor lett vége az edzésnek. A mi első edzésünk egy ismétlő és átmozgató edzés volt a Bang mester szerint. Minden este fél kilenc és kilenc között értünk vissza a szállodába, utána volt a vacsora. Reggelente 10-12-ig az óceán partjára jártunk edzeni. Bang mester Zsolt nevét próbálta kimondani, mikor találkozott vele. Elég nehézkesen ment neki. Első délelőtti edzésünkön tűző napsütés volt, jól le is égtünk. Rengetegen megálltak és nézték az edzést. Zsoltnak be kellett mutatnia, hogy tudja forgatni a botot (Chang-Bang) és nagyon megdicsérte a Bang mester. Tanultunk új technikákat, és mikor a mester mutatta be valakin, az hirtelen elég érdekes fejet vágott. Onnan nem volt menekülés. Nem kíméltek senkit. Volt, akinek a szeme alá vágtak a bottal, ha nem jól hárítottuk a fakard támadását azt is megkeserültük. A végére már teljesen belejöttünk. Rendkívül jó idő volt (36C°) így a Nap sem kímélt senkit. Az edzések nagyon kemények voltak, sok-sok új dolgot tanultunk, amiket szeretnénk átadni minden egyes tanítványunknak.
Egyik nap a mester kikapcsolódásként a délelőtti edzés helyett elvitt minket egy túrára. Először egy hegytetőre mentünk fel a sziget közepén, ahonnan megnéztük a kilátást, majd elutaztunk a sziget déli részére Maspalomasba. Nagyon érdekes volt, az óceánpart mellett lévő kissivatag, amit a szél fújt át Afrikából. Délután visszautaztunk Bang mester iskolájába, és folytatódtak tovább az edzések. Minden nap kemény edzések voltak és egyre nagyobb izomlázak.
Miután visszautaztunk Németországba, a Park mester iskolájába töltöttünk egy teljes hetet. Egy nap pihenő után újra kezdődtek a nagyon-nagyon kemény edzések. A Park mester megkért minket tartsunk edzést mielőtt a mi edzésünk kezdődött. Nagyon nagy megtiszteltetéssel elvállaltuk ezt a feladatot és meg voltak velünk elégedve. Közeledett a hétvége és megérkezett Koreából Ik-Pil Kang a Koreai Formagyakorlat Válogatott edzője, 2006-ban megrendezett I. Formagyakorlat Világbajnokságon Világbajnok lett, Formagyakorlat edző a Kukkiwonba és a koreai Hadsereg - Akadémián. Két teljes napon tanította a formagyakorlatok helyes végrehajtását. Nagyon sok új információval bővítettük szakmai tudásunkat. Február 26.-án érkeztünk vissza városunkba.

A szemináriumi edzéseket tartó mesterek Jae-Hee Chang 7. danos, Michael Hesse 5. danos , In-Yong Jo 5. danos taekwondo mesterek Németországból érkeztek, ugyanis Chang koreai nagymester Hesse mester hazájában él.
A nagymesterek megérkezését megelőző napon a péntek délutáni edzésen már mindenki nagy lázban volt. Kicsik szájából csak ez hangzott:
-Mikor érkeznek már a mesterek? Sokat kell még várni?
Mi pedig nem győztünk válaszolni: -Hamarosan megérkeznek.
A péntek esti edzés végezete után otthon nagy készülődésbe kezdtem a holnapi napra.
Edzőruha került a táskába legeslegelőször majd azt követték a további szükséges dolgok. Miután nagy nehezen készlettem s végre aludni térhettem, ami be kell, hogy valljam nagyon nehezen ment, ugyanis folyton azon gondolkodtam: Mi is lesz holnap? Vajon megérkeztek már ide, Vásárhelyre a koreai nagymesterek? Hogy tudnak majd edzést tartani, ha túl későn érkeznek meg, nem lesznek fáradtak?
Mindenki számára ez a pénteki nap bizonyult a leghosszabbnak. Úgy éreztük, hogy ez a hétvége sosem jön el. Olyan távolinak tűnt, de közben közelinek is egyaránt.
Míg sokakat a várakozás kötött le, addig szervező mestereink nagy készülődésben és szervezésben voltak egész nap.
Másnap reggel csak annyira lettem figyelmes, hogy csörög az ébresztő óra. Jézusom, kaptam a fejemhez, már ennyi az idő reggel negyed nyolc??? Nem tudtam mire vélni, hiszen tegnapról csak annyi emlékem maradt, hogy mélyen gondolkodok a szombati napról és a koreai nagymesterekről.
Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a városi sportcsarnokba. Azt hittem, hogy elsők között érkeztem a sportcsarnokba, de voltak már. A többiekkel együtt még segítettünk mestereinknek az utolsó simításokat elvégezni. Voltak, aki a koreai, német és magyar zászlókat helyezték fel, mások, pedig útbaigazították az ország más pontjaiból érkező Taekwondosokat.
Kilenc óra körül átöltöztünk és elkezdtünk bemelegíteni. Tudtuk, hogy már csak percek kérdése és megérkeznek. Folyamatosan az ajtót lestük kicsik és nagyok egyaránt. Egy- egy vaklárma esetén vagy 30 szempár tekintette csapódott rá az üvegablakra. De sehol senki. A kisebbek még mindig futkározásban vezették le feles feszültségeiket. Egyszer csak felhangzik az a szó melyre már mindenki igazán nagyon várt: ITT VANNAK!
Mindenki abba hagyta azt, amivel éppen el volt foglalva. Fél perc néma csend volt az egész csarnokban, szinte a légy zümmögését is hallani lehetett. Sokak azért nem szólaltak meg, mert vaklármának hitték, mások meg azért, mert próbálták keresni tekintetükkel hol is lehetnek a mesterek.
De még senki sem látta őket. Hirtelen a félperces csend is véget ért, ugyanis másodszor is felhangzott hogy itt vannak. Ezután mindenki csak azt kérdezte: Hol? Merre vannak?
Akik szemfülesek voltak azok sikerrel jártak és észrevették a nagy mestereket a bejáratnál.
Majd mindenki folytatta tovább lelkesebben a bemelegítést. Talán tíz perc sem telt el, de újra néma csend ült a csarnokra. Már mindenki tudta, hogy mit is jelent ez. Belépett az ajtón Jae-Hee Chang, Michael Hesse és In-Yong Jo nagymesterek. Sokak arcán mosolyt véltem megfigyelni s azon kaptam magam, hogy én is mosolygok. Akármerre néztem mindenki csak a nagymestereket figyelte.
A gyors felsorakozás után egy rövid megnyitóra került sor. A megnyitót követte a várva várt edzések sorozata. Tudtuk, hogy kemény és fárasztó nap elé nézünk, de azt is tudtuk, hogy mindez megéri. Közös edzéssel kezdtünk, ahol a magas és alacsonyabb övesek együtt voltak.
Chang mester kezdte bemelegítéssel. Már a bemelegítésben új dolgokkal ismerkedtünk meg.
Chang mesterről tudni kell, hogy korához képest fiatalokat, meghazudtoló technikákat hajt még mindig végre. Chang mester után Hesse német mester tartott edzést, majd Jo mester. A közös edzés után szünet volt.
A szünet után már szét lettünk bontva övfokozatok szerint. Alacsony öveseknek (fehértől kék övig) Jo mester és Chang mester tartott küzdőedzést, a magasabb öveseknek (kék övtől felfelé) pedig, Hesse mester tartott lépés és rúgástechnikai edzést. Majd váltogatták egymást aszerint, hogy ki melyik övfokozatnak tart edzést.
A szombati edzések folyamán a taekwondo összes részével volt szerencsénk még jobban ismerkedni. Volt speciáltechnikai, küzdőtechnikai, bázistechnikai, rugástechnikai önvédelmi edzés is. A mesterek segítőkészek voltak már a távolból látták, ha nem ment valami és odajöttek, megmutatták. Hesse mester, pedig gondoskodott arról is, hogy meg legyen a kellő hangulat, emellett számos új egyszerű rávezető gyakorlatokat mutatott.
A szombati edzések sorozatából talán mindenkire a legjobban a speciáltechnikai edzések hatottak, melyet Chang és Jo mester tartott. Jo mester volt az aki, egy csapásra mindenki kedvencévé vált. Talán köszönheti részben a bámulatos speciáltechnikáinak. Chang mester pedig, az egyetlen és utánozhatatlan, aki mindent végre hajt. A forduló ugró rúgásoktól a spárgarúgásig egyaránt, amelyeket be is mutatott.
Szombat délutánra már mindenki a fáradtság szélén volt, de még mindenki megpróbálta a maximálisat kihozni magából. Szombaton összesen 6 edzést tartottak. A délutánt egy közös csapat képpel zártuk és lehetőség volt arra is, hogy a mesterekkel is készíthessünk fényképet külön-külön. A szombati nap végső záró pontja volt a közös vacsora a mesterekkel.
A koreai mesterek bátran álltak neki a hazai ízeket kipróbálni. Az este folyamán mindenki megbeszélte a napi edzéseket. A hangulatot pedig, egy nagy családi összejövetelhez lehetett hasonlítani. Sokan köztük én is 11 körül haza tértem mivel még várt ránk egy nagy vasárnapi végső edzés. Nagyon nem akartam belegondolni abba, hogy holnap már vasárnap.
Vasárnap reggel már nem olyan aktívan ébredtem fel. De ezt a lustaságot hamar elmulasztotta az a gondolat, hogy ma is koreai mesterek tartanak edzéseket.
A csarnokban már mindenki lázasan melegített mire odaértem. Társaimmal azon gondolkodtunk vajon, ma még mi várhat ránk. Az első edzést Jo mester tartotta, aki elég szórakoztató bemelegítő feladatokkal állt elő. Vasárnap már nem voltunk övfokozatokra bontva együtt edzett magas és alacsony öves. A mesterek nem hagytak egy perc nyugodalmat sem, úgy ostromoltak az újabb és újabb technikákkal. A vasárnapi edzés sorozat fél kettőig tartott. E nap által csak tetőzve lett a szombati nap.
A mestereket elbúcsúztattuk és minden Taekwondos, aki részt vett külön oklevelet kapott a szemináriumon való részvételért a vasárnapi edzés után. A búcsúzkodás volt a légfájdalmasabb pont az egész hétvége alatt. Valami véget ért jelzi a búcsúzkodás, de egyben kifejezi azt is, hogy valami új kezdődött el, hiszen a mesterek a jövőre nézve nyitottak. Remélem, következő évben is újra találkozunk, én legalábbis nagyon bízok benne, de biztosra veszem azt, hogy nem csak én vagyok így, hanem az is, aki részvett a szemináriumon.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eltelik ez a két nap, amely eseményekben igen dús volt. Az ember nem minden nap tanul koreai mesterektől. Talán még igazán mindig felfoghatatlan számomra, hogy valóban koreai mesterek tartottak edzéseket. Egy biztos életem során sosem fogom elfelejteni.
Ha valaki megkérdezni, hogy milyen volt és hogy éreztem magam nem biztos, hogy megtalálnám a megfelelő szavakat, hiszen ezt az élményt szavakban leírni nem lehet nincs rá megfelelő szó csak át, kell élned, és érteni fogsz mindent, ami egy koreai mesterek által tartott edzést jelent.

Mint minden évben idén is Battonyán került megrendezésre a Honvéd Bercsényi Sportegyesület Máté Taekwondo & Hapkido egy hetes edzőtábora. Idén más város Taekwondosai is részt vettek edzőtáborunkon.
Mindannyian tudtuk, hogy egy kemény hétnek nézünk elé Battonyán. Táborunk megnyitása hétfő délelőtt volt. Az odaérkezést mindenki saját maga oldotta meg, hiszen Hódmezővásárhelytől egy órára található Tótkomlós és Mezőhegyesen át. Délelőtt 10 órára már mindenkinek oda kellett érkeznie a Battyonyai strandfürdő bejárata elé, ahol szervező mesterünk Máté Gergő mindenkit eligazított, hogy ki melyik szobát kapja és egy rövid „útmutatót” kaptunk, hogy mi hogyan fog menni ez alatt az egy hét alatt, amit együtt töltünk.

A hátra lévő délelőtti órákban mindenki elfoglalta saját szobáját és volt, akinek lehetősége nyílt fürdőzni egyet a medencékben majd elindultunk első közös ebédünkre, amire a pécsi Taekwondosok Árgyelán Zsolt mester vezetésével érkeztek.

Első edzésünk hétfő délután 6 órakor kezdődött. Ekkor még teljese erővel vágtunk neki az edzésnek. Mestereink Máté József, Máté Gergő és Máté Zsolt kellemes pont megfelelő rávezető edzést tartott. Mi, nagyobbak tudtuk, hogy ez még csak rávezetés volt arra, ami a hét többi napján ránk fog várni, de ezzel nem törődve vágtunk neki, hiszen tudtuk számos új dolgot fogunk tanulni és egy jó közösségben minden kellemesebben esik.

Az első este vetítésre került sor. A kadet Eb-én tartott Egyesületünk bemutatóját és egy harcművészetekkel kapcsolatos érdekes filmet néztünk meg. Majd eljött a lefekvés ideje, ami a kisebbek számára elég nehezen ment.

Azt el kell, hogy mondjam, egy nap összesen három edzés volt. Az első reggel 6 órakor volt, ami futásból és nyújtásokból állt majd ezt követte a délelőtt 11 órakor kezdődő edzés, ami 13.00-ig tartott. Általában küzdő és speciáltecnikai edzések voltak tartva délelőtt, amelyet Máté Zsolt mesterünk tartott. Az egyik speciáltechnikát követte a másik speciálisabb technika. Sokszor lehetetlennek tűnt, amit mesterünk bemutatott, de mi próbáltuk hátha még is sikerül.

A délutáni edzések általában egy zenés bemelegítéssel kezdődtek pontosabban Taekbo. Sokak számára egy új élményt szolgált a Taekbo, melyet Mesterünk Máté József tartott.
A Taekbo olyannyira lenyűgözött mindenkit, hogy elmaradhatatlan része lett az edzéseknek.
A bázistechnikai része sem maradt el, amelyet Máté Gergő mester tartott. Ugyanígy a délutáni edzéseken ismerkedhettünk meg a Hapkido rejtelmeivel, Máté Gergő és Máté Zsolt mesterek vezetésével. Mindenkit magával ragadott ez az önvédelemi harcművészet. Sokfajta önvédelmi technikákra lehetett szert tenni. Estünk, gurultunk össze-vissza de próbálkoztunk.

A napi háromszori edzés mindenkit lemerített a nap végére. Közös programokra is sor került szinte a hét minden napján, a pécsi vendégeinkkel is sportbarátságok kötődtek.
Az edzések mellett sokak a medencét célozták meg. A kisebbek a hideg vizes medencében búvárkodtak és ugráltak, míg a nagyobbak már termálvizes medencében pihentek, de volt, aki inkább az alvást választotta.
Ahogy mondtam az első este vetítéssel telt, kedden, pedig lehetőség volt esti fürdőzésre sokak a hűvösebb idő miatt bent maradtak és pingponggal vagy kártyázással töltötték az időt. Majdnem minden estére szervezett Gergő mester valamit, ami a tábor hangulatát még jobban feldobta. A takaródott Gergő mester fújta meg minden este sokak örömére és bánatára. De nem kellett sok idő hogy teljes csend legyen a táborban, Gergő mester ezt tudta is, hiszen olyan fáradtak voltunk az egész napi edzések után.

Ahogy egyre jobban érkeztünk a holtpont felé egyre nehezebben lehetett velünk bírni főleg a kisebbekel, de a nagyobbak is ugyanúgy fáradtak.
Igen tudom már mit felejtettem megemlíteni, a tábori étkezést, ami mindenki számára élménydús volt. Az egész héten mindenkit egy valami éltet, hogy milyen jót fog majd enni szombat este.
Ugyanis ezen a napon került sor a bográcsozásra, amit annyira vártunk. Talmácsi Ádám 1. danos Taekwondo mester, leendő szakács készített, persze segítségei is voltak és sikeresen összehoztak egy nagyon finom vacsorát. A vacsorát követte a táncolás és bulizás, de a jó kedvnek semmi sem szabhatott határt.
Talán mindenki számára a szombati nap volt a legemlékezetesebb, mikor az egész csapat együtt táncolt, beszélgetett. Ezen a szombati napon tartották mestereink az utolsó edzést is.
A tábor zárására vasárnap délben került sor. Mindenki szomorúan, búsan hagyta el a tábort. Véget ért egy hét, amely mindenki számára emlékezetes lett. Legalábbis számomra egy kellemes egy hét volt melyet jó társaságban töltöttem. Az edzések emlékezetesek maradtak nem csak az én számomra, hanem mindenki számára. Remélem a következő év is ugyanolyan jól fog sikerülni, mint az idei. Annyi de annyi mindent lehetne még mesélni erről az egy hétről, amit mi Taekwondosok együtt töltöttünk. Talán az volt a legrosszabb, hogy nagyon gyorsan telt el ez az egy hét, de hát így van, ha egy jó társaságban vagy.

A Honvéd Bercsényi Sportegyesület Máté Taekwondo & Hapkido szakosztály álttal megrendezett I. Nemzetközi Nyílt Önvédelmi-Hapkido Szemináriumról:

2007. Október 6-7-én került megrendezésre a Honvéd Bercsényi Sportegyesület Máté Taekwondo & Hapkido szakosztály által az
I. Nemzetközi Nyílt Önvédelmi - Hapkido szeminárium.
A szemináriumot vezető Bang Kyung Won a 8. dan Hapkido és a 7. dan Taekwondo nagymester rang viselője.
Őt Koreában már régóta a Hapkido egyik legfontosabb személyiségeként jegyzik, és nagy tiszteletnek örvend a teljesítménye és oktató tevékenysége révén.
2003-ban a koreai kormány a Hapkido és a Taekwondo nemzetközi előmozdításáért hivatalosan kitüntette. Ez mind a Hapkido, mind pedig a Taekwondo- ifjúsági oktató nagymesteri Bang-ra vonatkozik.
Első danos nagymesteri vizsgáját Ji, Han Jae - nál tette le, a Hapkido alapítójának, Choi, Yong-Sul nagymester egyik legkiemelkedőbb tanítványánál.
További képzést kapott Kim, Hung Su nagymesternél, a saját Hapkido iskolát alapító Ji nagymester tanítványánál.
Mestereivel a Bang nagymester még ma is szoros kapcsolatban áll. Bang nagymester 26 éve él Gran Canarián.
Az ottani tanító tevékenysége óta más harcosokkal együtt a koreai hadsereg katonai válogatottjában volt, azt követően 3 évet a Daewoo-konszern akkori elnökének személyitestőreként dolgozott.
Bang nagymester nős, két fia és egy lánya van.
Bang nagymester munkáját 3 mester segítette: Németországból Trojan Sporea (3. Dan Taekwondo, 2. Dan Hapkido) Magyarországról a Máté testvérek: Máté Gergő (3. Dan Taekwondo, 2. Dan Hapkido) és Máté Zsolt (2. Dan Taekwondo, 2. Dan Hapkido)

A csapatunk néhány tagja lázasan készítette elő a másnapi szemináriumra az edzőtermet. A Hapkido szeminárium a Villeroy & Boch csarnokában, az Erzsébeti út 7. szám alatt került megrendezésre. A péntek délután teljes mértékben az előkészületekkel telt. Mindenki elvégezte a kiadott feladatát.
Majd eljött a várva várt szombat reggel 8 óra, ugyanis ez időtájtól indult meg regisztráció a szemináriumra. Elsőként főleg a mi egyesületünkből érkeztek a résztvevők. Majd később a más városból indulók is megérkeztek pl. Budapest, Szeged, Pécs, Makó stb. Az első edzés egyben a szeminárium megnyitója 10 órakor kezdődött. A lelkesedés a résztvevők arcán látszott. A szombat délelőtt és délután folyamán számos új önvédelmi technikákkal gyarapodott a leendő Hapkidosok tudása. A délelőtt mondhatni bemelegítés volt a hátra lévő edzés sorozatokra. Egy hosszabb szünet után, amely ebédszünet volt kezdődtek tovább a Hapkido edzések. Számos új technikák kerültek bemutatásra. Kézfogásból való szabadulástól egészen a dobásokig mindenre sor került. Sokak a nézőtérről figyelték a technikákat és egy-egy bemutatásra kerülő önvédelmi technikáknál, melyet Bang nagymester Gergő vagy Zsolt mesteren mutatott be, hangos felsóhajtásokra lehettünk figyelmesek. A szombati napon sor került az edzés sorozatok végén egy közös fotózásra is. Sokak a nap végére teljesen kimerültek, de másnap újult erővel vágtak neki a napnak. Habár sokan úgy voltak, hogy Bang nagymester már több technikát nem tud nekik tanítani, de kellemesen csalódtak, hiszen a nagymester újabb és újabb technikákkal állt elő. A résztvevők lelkesen próbálkoztak. Olykor egy-egy sikerélménnyel vagy egy nagyobb eséssel végződött a technikájuk. A Bang nagymester, Trojan, Gergő és Zsolt mesterek, nagyon sokat segített a résztvevőknek, akik szívesen fogadták a segítséget és tettek fel kérdéseket.
A vasárnapi edzés végén a Hapkido-ba való rövid betekintésre tehettek szert a jelenlévők Bang nagymester, Trojan, Gergő és Zsolt mesterek által. Dobásokat, leszorításokat, csavarásokat, fojtásokat, földharc technikai elemeket, védő és védő támadó technikákat: ütéseket, rúgásokat, lökéseket, fegyverrel védekező és támadó technikákat: késsel, rövid bottal, hosszú bottal, és egyéb fegyverekkel mutattak be technikákat, amelyek a nézőtérről igen fájdalmasnak tűntek. A vasárnapi edzések ezzel a rövid látványos bemutatóval zárultak. Majd eljött a nem várva várt elköszönés. Bang nagymester Trojan, Gergő és Zsolt mesterek egy - egy emlékezetes ajándékot kaptak, a résztvevők pedig egy oklevelet, hogy erre a két felejthetetlen napra mindig emlékezzenek. Bang nagymester elmondta, hogy először van itt és hogy nagyon elégedett, a jövőre nézve nyitott egy újabb önvédelmi szemináriumra. Összegezve annyit tudok mondani, hogy e 2 nap mindenki számára emlékezetesen telt. A jó hangulat mellett csakis jól telhet egy ilyen szeminárium, ahol számos új az életben hasznos dolgokat lehet tanulni.

Nagyon nagy előkészületi munka előzte meg ezt a hétvégét. Az én véleményem szerint a szeminárium pénteken kezdődött reggel, amikor áthordtuk a szőnyegeket a laktanyából a Villeroy & Boch Sportcsarnokába. A délelőtt is szervezéssel, pontosítással telt. Eljött a délután Mester elindult 17:15 re a reptérre a mesterekért. Délután még volt Taekwondo edzésünk és edzés után a csapat egy emberként megindult a csarnok felé, hogy berendezzük a termet: a zászlókat, a molinókat, és szőnyegeket rendeztük, posztereket raktunk ki, felmostuk a termet és még számos fontos dolgot csináltunk. Utána jött az utolsó este a "kiképzés" előtt.
A szombati nap korán kezdődött, szintén még akkor is kisebb simításokat hajtottunk végre a terem területén. Egyre nagyobb volt az izgalom, közben 8 óra után megérkeztek az első regisztrálók, jöttek a nézők és az idő telt. A program szerint 9:40-kor megérkeztek a mesterek és a Városi televízió, Rádió 7, egyből egy sajtótájékoztatót tartott. Majd 10 órakor megvolt a megnyitó és kezdetét vette az első edzés. Nagyon szinpatikus Bang Kyung Won nagymester, kicsit kimértebb Trojan Sporea mester, és az ifjú tehetségek Máté Gergő és Máté Zsolt mesterek felsorakoztak a csapat elé. Bemelegítés és máris megindult egymás törése, dobálása. Általában Bang nagymester Zsolton és Gergőn mutatta be a gyakorlatokat, szinte hihetetlen mennyire tudja a határt, hogy mennyit bír az emberi test. De nem volt szívbajos a nagymester Gergőnek a szemébe nyúlt persze nem egyszer, Zsoltinak meg alárúgott meg ütött. Néha adtak ki olyan hangot, hogy mindenki egy emberként hördült fel: "jézusom, jól van". Délben a mesterek is a gyár területén lévő ebédlőben ebédeltek együtt a csapattal. Majd az egy órás ebédszünet után megindult a délutáni Hapkido tréning. Nagy megtiszteltetetés volt, amikor jött Bang nagymester és rajtam mutatta be a gyakorlatot, vagy éppen értetlenkedtem a társammal, és akkor mutatta meg. Fájt nagyon, ő vigyorgott és megmasszírozta a kezem, nagyon szimpatikus volt. Edzések után tartottak a mesterek egy rögtönzött bemutatót, egyszerűen nagyon durva volt, nem tudtuk követni ki merre repül. Záró programként fényképezés vette kezdetét. A szombati nap után Bang nagymesterről a vélemény egy mondatban: "Végtelenül színpatikus és profi". Ezután a nap után igazán jól esett este, hogy senki nem törte a kezemet vagy épp senki nem akart eldobni, szinte hiányzott.
A vasárnap is korán kezdődött. A csapat nagy része „jajgatva” jött a második nap edzéseire, itt fáj, ott fáj, izomláz meg a pontokat érezte mindenki. 9 kor kezdetét vette a vasárnapi edzés. Nagyon jó volt, tanultunk fojtásokat, eséseket gyakoroltunk, vettünk rúgásokat és számos hasznos dolgot. A vasárnapi edzések után is tartottak egy bemutatót, ami picit nagyobb volt, mint az előző napi, mindenki el volt hűlve teljesen attól, amit látott. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a kettő nap nagyon jó hangulatban teltek az edzések, mindenki jól érezte magát, szívesen fáradtunk el. A mesterek egy örök emléket kaptak, egy kis vésett táblát. A vasárnapi nap végén minden résztvevő oklevelet kapott, amit Bang Kyung Won nagymester, Máté József mester, Trojan Sporea mester, Máté Gergő mester és Máté Zsolt mester adtak át.
Szerintem, aki a harcművészetekben jártas az tudja, ha ilyen emberek adják át az oklevelet, akkor az nem kis megtiszteltetés.
Ha a két napot kellene összegeznem, akkor egy barátom véleményét idézném: "Nagyon értékes tudást kapunk, szinte fegyvert adnak a kezünkbe". A vidéki klubok és a résztvevők is nagyon jól érezték magukat városunkban és jelezték, hogy várják a következő önvédelmi szemináriumot.

2007. október 23-án (kedd) Hódmezővásárhelyre látogatott 5 koreai mester, akik szemináriumot tartottak. Nyílt edzés, bárki részt vehetett az edzéseken. Küzdőtechnikai, speciáltechnikai, zenés formagyakorlatok voltak.

2007. október 23-án a városunkban Hódmezővásárhelyen a városi sportcsarnokban, ezen a jeles napon került megrendezésre egy Országos színvonalú fél napos nyílt Taekwondo Szeminárium. Ez a nap sokak számára felejthetetlen lesz egy örök életre, hiszen 5 koreai nagymester által tartott Taekwondo szemináriumon vettek részt az ország minden pontjából érkező Taekwondo-sok.
Aki igazán tudja, mi is az a Taekwondo és mit is jelent az, hogy koreai mesterek által tartott edzésen vehet részt, akkor fel tudja fogni, hogy mi is az, ami Vele történt október 23-án. Igen, 5 koreai mesterrel edzett együtt. Habár oly hihetetlen, de mégis igaz.
Ennyi kis bevezető után bele is kezdenék, hogyan is telt e jeles nap. Városunkban, Hódmezővásárhelyen eddig már két alkalommal került megrendezésre Taekwondo szeminárium a koreai 7. danos Jea-Hee Chang nagymester vezetésével.
Chang nagymester ez évben egy európai körutat szervezett s hazánk is e körút egy kis állomása lett. Chang nagymester természetesen nem érkezett egyedül. Elhozta magával: Sung-Chul Cho 7. Dan, Bong-Shin So 6. Dan, Kun-Ik Lee 5. Dan, és Suk-Kyun Kim 5. Dan-os mestereket. Így voltak ők 5-en, akik egy felejthetetlen délutánt szereztek a résztvevőknek. A mesterek délután 3 órakor érkeztek meg Gergő mester vezetésével a városi sportcsarnokba. A sportcsarnok mondhatni teljesen megtelt Taekwondosokkal, akik izgatottan várták, hogy kezdődjenek az edzések.
Elsőként Chang nagymester lépett be a teremben majd követte Cho nagymester. Terepszemlét tartottak, majd elkezdtek bemelegíteni. Sok szempár követte mozdulataikat, hogy mikor, mit csinálnak. A két nagymester után kicsit később lépett be a többi koreai mester. Már csak percek voltak tudtuk, hogy elkezdődjön a szeminárium a koreai mesterekkel.
A sorakozó után Chang nagymester néhány szót szólt, amelynek lényege az volt, hogy szeretnék, hogy ez a délután úgy teljen el, hogy mindenki számára felejthetetlen nap legyen, amit be kell, hogy valljak sikerült nekik elérni, és szeretnék, hogy még jobban megerősödjenek ezek a baráti szálak. Majd e rövid megnyitó után kezdetét vették az edzések. Az első rész egy közös bemelegítésből állt, amely Chang nagymester és Cho nagymester vezénylésével zajlott. Be kell, hogy valljam habár csak bemelegítés volt, számomra és edzőtársaim számára felért egy nagy edzéssel. Már megéreztük de még is kellemesen esett mindenkinek, hiszen Chang nagymester gondoskodott arról, hogy mindenünk át legyen mozgatva. A bemelegítést egy rövid 15 perces szünet követte, amelyben szemtanúi lehettünk annak, hogy egy koreai mester nemcsak a Taekwondot tudja nagyon jól művelni, hanem más sportokat is, ugyanis So és Kim mester beálltak kosarazni, repült a labda és a mesterek is, de még milyen magasra. Véleményem szerint ez igen is a Taekwondonak köszönhető.
A szünet után folytatódtak az edzések, de már két részre voltunk bontva. Az egyik csoportban a zöld öv alattiak voltak, akik So mesterrel és Lee mesterrel egy Bázistechnikai edzésen vettek részt. Míg a magasabb övesek Cho és Kim mester vezetésével egy ügyességi és küzdelmi edzésen vettek részt. Mindkét edzés egy órás volt. Nagyon kellemesen telt. Kim mester és Cho mester számos hasznos technikát mutatott be, amit a résztvevők megpróbáltak elsajátítani kisebb-nagyobb sikerrel. Mindenki teljes erővel próbálta magából kihozni a maximumot. A mesterek nagyon segítőkészek voltak, ha látták, hogy nem megy, egyből odajöttek és segítettek.
A következő részben is két csoportra voltunk osztva, csak a mesterek cserélődtek fel. So és Lee mester felejthetetlen edzést tartott. Lee mester a Taekwondosok felé nagyon nyitott volt. Segített, egyből bemutatta technikákat. Nagyon barátságos volt Velünk, olyan volt mintha már több évre visszatekintő barátságról lenne szó. A legjobban sokak számára Lee mester nyerte el tetszését. De a többi mesterről is elmondható ugyanez. Mindegyik Mesternek volt egy különleges úgymond specialitása, de talán a legkülönösebb az volt, hogy mindegyik mester meg tudta csinálni, azt amit a másik mester is. Talán ezért is olyan különlegesek Ők.
Sokak új élmény tanúi lehettek, a Taekwondo egyik új részét, próbálhatták ki, amely nem más, mint a zenés formagyakorlatok, mely vezetője So mester volt. So mester egy olyan zenés formagyakorlatot állított össze, amely sokakat teljesen lenyűgözött. So mester e zenést meg is tanította a lelkes Taekwondosoknak, akik bátran próbálták ki magukat a Taekwondo e részében is. Itt már nem volt elég tudni magát a formagyakorlatot, magát a zenét is tudni kellett követni. A nap végét is ezzel a zenéssel zártuk.
Majd szép lassan elérkezett a kevésbé várt pillanat a délutáni edzések lezárása és a Mesterek búcsúztatása. Chang nagymester még egy kis aprósággal kedveskedet Nekünk. A következőt mondta: "Élvezzük ezt a kis előadást, ami most következik". Sokak nagyon kíváncsiak lettek, hogy mi az, amit a Mesterek nem mutattak meg Nekünk. Majd So mester előlépett és szólította Kim mestert. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy mit fogunk látni, de azt tudtuk, hogy valami újat, amivel még nem találkoztunk. Kim mester lassan kissé bátortalanul de kilépett a Taekwondosok elé. Nem értettük miért volt olyan visszafogott, de So mester rászólt és egyből kihúzta magát. Egyszer csak megszólalt a zene, ilyen hipp-hopp zene volt. Még mindig kíváncsian néztük Kim mestert, aki egyik pillanatban csak elkezdett a zenére táncolni. Minden porcikája követte a zene ritmusát. Úgymond egy kis hipp-hopp, brake előadást láthattunk egy 5. danos Taekwondo mester előadása által. Talán most már érthető miért is volt olyan visszafogott Kim mester. Előadásával teljesen lenyűgözött minden jelenlévőt. Egyre jobban bebizonyosodott mindenki számára, hogy attól, hogy valaki Taekwondo mester, nem csak a saját maga sportjában lehet jó, hanem minden másban is.
Ez a nap természetesen nem csak a Mesterek számára volt ilyen emlékezetes, hanem a mi számunkra is, ugyanis nem minden nap edzhettünk koreai mesterekkel. Azért, hogy a Mesterek számára még emlékezetesebb legyen e nap, a szervező Mesterek egy kis ajándékkal kedveskedtek Chang nagymesternek és a kis delegációjának. A közös fényképezésre ezután került sor. Majd szépen lassan szétszéledt mindenki és a Mesterek is elhagyták a csarnokot, de azért még az utolsó ajtónál visszanéztek, és mosolyogva beintegettek, melyre természetesen több kéz kalimpálása és mosolygó arcok volt a válasz. Így telt ez a 2007 október 23-a, ami sokak számára örök életre egy felejthetetlen élmény maradt.

Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték