Profizmus
Szerző: M Cristo, 30-06-2010 11:09 (#1)
Mostanság sokszor hallani ezt a szót. Mindenki profi,minden professzionálisan működik. Na igen...
A sport vonatkozásában a profi sportoló - legalábbis a magam egyszerű fordításában - ebből él. A sportból. Erre teszi fel az életét, ezért hajt, edz naponta többször és tanulja az általa választott sportágat. Vagy éppen a sportágat, amelyre őt választották ki (profin). Ez is csak nézőpont kérdése...
A profi sportoló tehát tisztában van a ténnyel,hogy neki magas szinten kell teljesíteni,ha törik,ha szakad. Mindegy,hogy fúj a szél,esik a hó, derékig ér a sár. Sőt! Újabban már a sérülés is csak ritkán lehet akadály...
Aztán,ha elég jó,akkor egyszer kap egy meghívót és hozzá egy címeres szerelést. Ami rettenetes motiváló erő kell,hogy legyen. És az is: ideig-óráig - tisztelet a ritka kivételeknek. Mert, ahogy én látom, kis országunkban irányelvvé kezd válni, hogy akit egyszer meghívtak egy adott sportág legjobbjai közé, az utána elvárja ezt: neki jár(!!!) a behívó. És a slusszpoén az, hogy meg is fogja kapni...
Persze ez nem baj: ha kihajt magából mindent; ha görcsben áll keze-lába a megmérettetés végén; ha akkor is hajt,amikor tudja, hogy már esélye sincs nyerni.
Ehelyett mit kapunk? Sopánkodó,pesszimista, önbizalomhiányos nyilatkozatokat, melyekre rá van húzva a szerény, visszafogott esélylatolgatás ruhácskája és utána emberünk nyugodt szívvel mondhatja el, hogy ő ugyan mindent megpróbált, de erős volt a mezőny, meg különben is: ő előre megmondta.... Arról nem beszél,miért eleve fülét-farkát behúzva indult neki a viadalnak és miért esett hasra a nagy nevektől.
És ezért folyamatosan pofozgat minket a világ lassan minden olyan sportágban, ahol számottevőek, meghatározóak voltunk. Sajnos a "magyar foci" jelenség egyre jobban elharapódzik... A "Hajrá Magyarok!" pedig egyre inkább halkul. Megint csak sajnos, bár ez nem is annyira meglepő.
Mit kellene tenni?
Nem tudom. Nem vagyok sportszakember, nem vagyok gazdasági szakember.
Csak azt tudom,mit szeretnék hallani: "Győzni fogok,mert győzni akarok. Mert az országomat képviselem. Mert a piros-fehér-zöld zászló értem is leng. Mert az emberek idejüket és pénzüket arra áldozzák, hogy engem lássanak. Papírforma,esélyek? Nem érdekel. Ez verseny közben nem számít, csak életem legjobbját akarom nyújtani. Ez a dolgom. Ezért vagyok itt.
És tudom ezek után mit szeretnék látni: egy olyan embert, aki bár lehet,hogy nem győz,még csak dobogó közelébe sem kerül, de eszeveszetten küzd akárki ellen, olyan tűzzel,olyan elánnal,harci hévvel,ami csak a legnagyobbak sajátja. Mert,ha ezt látom,büszke vagyok. Jogosan.
És addig,amíg valakinek végre leeseik a tantusz?
Addig olyan versenyeket és versenyzőket nézek,akik nem "profi" sportolók, a mentalitásuk mégis vetekszik és túlszárnyalja a "profikét." Akik a jó eredmény után hazamennek és másnap elmennek dolgozni vagy éppen tanulni. És valamiért ott is helytállnak...
Ezt a valamit én tűznek hívom, más hajtóerőnek, megint mások motiváltságnak.
És még van egy neve: profizmus. |
M CristoTag Hozzászólások: 8
Regisztrált: 20.02.10

|